Maci

Pest megye

Maci (aki Huck volt) akinek első gazdája meghalt, magányosan a ház elé kikötve töltött egy telet. A szomszédok etették, kölykei megfagytak a hidegben. Utána hozzánk került, mi ivartalaníttattuk, örökbe adtuk egy nagyon kedves úrnak, aki sajnos mára már nem tudja a gondját viselni. Maci nagyon nyugodt, kedves, szépen elbóklászik a kertben, örül az embernek, néha még a hangját is hallatja. Nem az a mozgékony típus, bár imád rövid sétákat tenni.

Sajnos időközben máj és lépdaganatot diagnosztizáltak nála, így a kutyusnak nincs sok ideje hátra. Egy teendőnk van, széppé tenni életének utolsó időszakát.

Maci kutyánk 2010.november 05-én örökre itt hagyott minket. Álljon itt köszönetképpen Erikának, Maci gondozójának írt vers, aki hónapokon keresztül arra űldozta életét, hogy Macikánk életét megszépítse:

Egy mai kis történet,egyszerű,hétköznapi,
Kinek főhőse nem más,mint egy kutya:Maci.
Gyönyörű,hófehér,hatalmas kutya,
Kit gazda nélkül talált az élet alkonya.
Csak a betegsége maradt és a remény,hogy egyszer,valaha,
Eljön majd Érte imádott gazdája.
Kinek álmát vigyázhatja,lépteit óvhatja,
Mint egy hűséggel megáldott,öreg kutya.
Kit elkísérhet hosszú,magányos sétákon,
Kivel a kandalló előtt üldögélhet fagyos,téli napokon.
Kinek társa lehet a bú s a szomorúság perceiben,
Hogy arcáról a könnyeket lemossa sebtében.
Kivel együtt örülhet,ha kisüt a Nap,
S a virágzó természet dalra fakad.
Ki mellette lesz akkor,ha eljön a nap,
Mikor megfáradt szemeit örökre lehunyhatja.
S egy szép napon,mint a legszebb mesékben,
Egy Tündér jelent meg egy kedves asszony képében.
Aki csak Macit akarta,csak Őt és senki mást,
S hogy valóra válthassa egy idős kutya álmát.
Elvitte magához,óvta,védte,dédelgette,
Míg az óvatlanul betévedt legyet is elüldözte.
Szellő fuvallatát sebtében elkergette,
Kósza szellő hidege ne árthasson kedvencének.
Finom falatokat tett barátja elé,
S csillogó szemmel leste a falatok eltűntét.
Csak egy bánata volt,mélyen a szívében,
Nagybeteg barátja nem aludt mellette.
Hiába könyörgött,kérlelte Őt szépen,
Hűséges Macija álmát őrizte megmentőjének.
Megmentőjének,az Ő egyetlen Tündérjének,
Kiért meleg barna szeme ragyog,ha ránézel.
Ha arra járnál,ahol e két tünemény él,
Mesébe illő kép tárulna eléd.
S bár a kerítés nem kolbász,a ház nem mézeskalács,
A szeretet kötelékében él e két kedves barát.
Két kedves barát,egy Tündér s egy Maci,
Az igaz barátság örök jelképei.