A Mancs-Rancs Alapítvány
önkéntesei, felbuzdulva a májusban megrendezett kutyamajális sikerén, úgy gondolták, újabb programot szerveznek a kutyakedvelőknek és minden állatbarátnak.
Tavasszal igyekeztünk az állattartással kapcsolatosan minél több hasznos információt átadni, most inkább előtérbe helyeztük az együtt mozgást, a közösségi élményeket, túrázást, sétálást és persze utána a megérdemelt palacsintaevést.
Az is cél volt, hogy folytatódjanak a tavasszal elkezdett beszélgetések, mivel érezhető volt, hogy a családi kedvencként kutyát tartók szívesen cserélnek egymással véleményt. A túra útvonalát mutató feladatlap érintette Biatorbágy nevezetességeit.
Csupa olyan kérdés volt velük kapcsolatban, amelyekre a választ nem lehetett megnézni az okostelefonon, el kellett menni az adott helyszínre. Nem is gondoltuk, hogy ekkora érdeklődés, sorállás lesz reggel a Viavet Állatgyógyászati Centrum előtt, ahonnan végül huszonhat csapat indult túrázni.
Volt, aki nem a túrázást választotta, hanem megsétáltatta a Mancs-Rancs aktuálisan megmentett állatait, aminek a kutyák nagyon örültek, hiszen ilyenben nincs mindennap részük. Természetesen ez nekünk is segítség volt, sok hasznos információhoz jutottunk a kutyák viselkedésével kapcsolatban. Közben nagy sürgés-forgás, előkészület folyt az iharosi táborban is, hiszen szomjasan, éhesen megérkezve jólesett a zsíros kenyér, palacsinta, tea, forralt bor.
Fantasztikus ügyességgel készült a több száz túrós, kakaós, lekváros palacsinta a pici konyhában. Az étel-ital hozzávalóit a biatorbágyi lakosok adták össze; válogathattunk a különböző házi lekvárok között, reggeli sütésű kenyeret hoztak, finom házi zsírt, friss tojást, úgy éreztük, megmozdult a fél város.
A táborban a kutyáknak is jutott ügyességi feladat, na meg egy kis jutalomfalat is, a rengeteg simogatásról nem is beszélve. Nagy örömünkre többen megkérdezték, mikor találkozunk újra, mit tartogatunk legközelebbre. Ezeknek a programoknak elsősorban az a céljuk, hogy jó hangulatú összejövetel keretében kutyás kérdésekről, felelős kutyatartásról, „kutyakötelességről” beszélgessünk, ismereteket közvetítsünk, játsszunk, elgondolkoztassunk, minél több emberrel megismertessük a munkánkat, segítőket toborozzunk, és nem utolsósorban a mentési munkánkhoz adományt gyűjtsünk. Sajnos még mindig kevés az elszántság, a lelkesedés.
Az állatok mentése sok pénzbe kerül, emiatt is tartjuk rendkívül fontosnak, hogy minden alkalmat megragadva az állatvállalással járó kötelességről, felelősségről beszéljünk.
Mindenkinek köszönjük, aki velünk töltötte a vasárnap délelőttöt! Decemberben újra találkozunk!
Grampsch Rita
(Megjelent a Biatorbágyi Körkép 2017. novemberi számában)