Frédi

null

Valaha szerettek és nekem is volt kiért rajongani. Békében, teljes harmóniában éltünk gazdámmal. Sokat játszott velem, kirándultunk nagyokat, együtt néztük a TV-t, hallgattunk zenét.
Azután egyszer csak minden megváltozott. Érkezett egy „gazda-mama” a házhoz, aki nem szerette a kutyákat. Esélyt sem kaptam, hogy megismerkedjek vele, hogy megmutassam, élhetünk hármasban is szeretetben. A helyem attól a naptól a kert végében volt egy fa mellett kikötve. Gazdám szomorúan nézett a kert hátuljába, ahol vártam a sétára, a játékra, bolondozásra. Teltek a napok és én egyre reményvesztettebb lettem, hogy visszakapom a gazdámat. Már nem nyüszítettem, nem sírtam, csak fájt az egyedüllét. Akkor még nem tudtam, hogy ennél rosszabb is jöhet. De jött! A „gazda-mama” kisbabát várt, feküdnie kellett egész nap és ragaszkodott hozzá, hogy gazdám vigyen el a háztól, adjon oda valakinek. Bevallotta, amit már mindannyian tudtunk: nem szeret, nem is akar megismerni, egyáltalán nem akar. Gazdám könnyekkel küszködve vitt a menhelyre. Én belül sírtam. Összeomlottam, meg akartam halni. Napokig nem ettem, nem jöttem ki a házamból, nem érdekelt a sok kutya, semmi nem érdekelt.
Azután valaki kinyitotta a kennel ajtóm. Leült mellém a földre és csak ült, ült. Rám várt. Várta, hogy odamenjek, hogy megsimogathasson, hogy szeretgessen. Olyan egyedül volt, odamentem. Jó volt. Éreztem a bizsergést a simogatás mentén, jó volt az ölébe hajtani a fejem. Másnap is jött és attól kezdve sokszor. Elkezdtünk iskolába járni, amit nagyon élveztem. Jó volt, hogy valaki ismét csak velem foglalkozott. Igyekeztem jól tanulni, hogy örömet okozzak. Sajnos kiderült, hogy nem tud hazavinni, mert már igy is sok kutya van nála, de megígérte, ha örökbe ad egyet, annak a helyére odavesz és keres nekem új gazdát. Most nála lakom és mindent megteszek, hogy segítsek neki a gazdakeresésben, helyet adjak más hasonló sorsú társamnak.
Magamról annyit, hogy 3 éves leszek, ivartalanított kan. A szőröm érdekesen melírozott, ami életben sokkal szebb, mint a képeken. Eleinte kissé félénk vagyok, de már bátorodom. Nagyon szeretem az embereket, mindenkit, aki jó hozzám. A kutyákkal is jól kijövök, csak ne bántsanak. A cicákat kergetem, de nem bántásból, játszanék. Szobatiszta vagyok, fegyelmezetten viselkedem a lakásban is, bár mostanában a kertben éltem. Jó lenne ismét iskolába járni, mert szeretek tanulni.
Olyan végleges gazdit szeretnék, aki megérti, hogy időre van szükségem, amíg bízni tudok benne, kiismerem magam az új helyemen, megbarátkozom a hangokkal, szagokkal, emberekkel, állatokkal. Aki engedi, hogy a saját tempómban közeledjek felé. Aki nem várja, hogy házőrző legyek, inkább társat szeretne maga mellé. Ígérem, mindig a gazdim kedvébe igyekszem majd járni, türelmesen várok, amíg hazaér, körülrajongom szeretetemmel. Egyszóval boldoggá teszem őt!


Amit tudni kell:

Érdemes volt várni! Frédire is rámosolygott a szerencse! Egy nagyon szimpatikus osztrák fiatalember jött érte, aki már egy nagyon félős kutyust mentett Szerbiából. A két "papa-gép" jó megértette egymást. Egy hét után már nagyokat játszanak. Reméljük, Ő felelősebb gazdi lesz, mint az eredeti! Légy nagyon boldog Frédikénk!

Frédi adatai

Nem:
null
Születési idő (becsült):
2010/01/01
Fajta:
Méret:
null
Hely:
null
Telefon
Email:
  • Frédi
  • Frédi

Megjelenés időpontja: 2014. július. 26.