Az Állatok Világnapja alkalmából ismét részt vettünk a Fővárosi Állatkert Állatszeretet Ünnepén.
Sok gyerek, óvódástól felsőtagozatosig látogatta meg a sátrunkat. Azt tudjuk, hogy a gyerekek őszinték. Nagyon sokuknál jönnek-mennek a társállatok. „Elvitte apukám valahová, mert sokat ugatott.” „ Leesett a lépcsőn, betört a feje”. „Már nem akartam játszani vele, nem kellett” … Ennek már örülhettünk, mert a gyerek rájött valamire: „Eladtuk, mert anyukám nem jó kutyatartó.” Ezeket a mondatokat szomorú volt hallani. Mi állatvédők azon (is) dolgozunk, hogy ez változzon!
Nem szakemberként megállapítva, de a gyerekek kicsit kiestek a való világból. Esetenként lejött, hogyha meghallgatod őket, nagyon szeretnek beszélni, nyitottak, de ehhez idő, türelem kell. Már mi sem forszíroztuk a színezd, rajzol, rakd ki a képet játékokat, sokkal inkább a mesélj, mond el… vált fontossá.
Úgy érezzük bőven van mit tenni a jövő nemzedék egészséges fejlődéséért, szemléletformálásáért, hiszen az állatvédelmi nevelés az erkölcsi fejlesztés kiváló eszköze lehet. Persze elsősorban az állatok szeretetére, tiszteletére nevel, ami elősegíti az alacsonyabb evolúciós fejlettségű és más intelligenciaszintű élőlények, társak elfogadását, segíti az emberi kapcsolatokban a másság kezelését, a kiszolgáltatottak jogainak elismerését, segítését. Fokozza az állatok és az emberek iránti szeretetkészséget, növeli a kötelességtudatot és felelősségérzetet.
Sokkal többről van itt szó, mint az állatokról