2021.február 11.
Nagyon hideg, szeles nap, vörös kód van érvényben, az élőlényekre fokozottan figyelni kell(ene)!
Gazdás kutya az udvaron, csont és bőr, látszik, hogy szoptat. Bekéredzkedünk, megnéznénk a kicsiket. Összetákolt ól, benne egy kupac kölyök, egy távolabb, megfagyva. Rögtön tudtuk, ez így nem maradhat, talán a többiek élete is perceken, de legfeljebb 1-2 órán múlhat. Mamának chip nincs, oltás se, megfagyott vízben kenyérdarabkák az élelme. Mama kutya nem támad, nem védi az övéit, talán megérti, csak úgy menekülhetnek meg, ha elvisszük őket. Könyörgő szemekkel nézi a pakolást, azután amikor Ő is felkerül a kocsira végignyalogatja az övéit, szemmel tartja. Már nem akar egyet sem elveszíteni. Hatan már meghaltak, hiába csinált meg mindent. Ő nem tudja, hogy nem rajta múlt. Megérkezünk a meleg, tiszta helyre, megnyugszik. Érzi, jobb lesz itt, mint a „gazdánál”.