Bettike

Pest megye

Bettike nagyon mélyről, rossz körülmények közül indult. Kétszer szült, kölykeit rögtön elvették tőle, félbeszakítva ezzel az anyaság folyamatát. Haragudtak miatta rá, mintha Ő tehetett volna róla. Harmadszor elrejtette a babáit, csak emiatt nem „intézték el” őket. Végre tudomásunkra jutott a helyzete és megmenekült a kis családjával együtt.

Bettike félt mindentől és mindenkitől és óvta kicsinyeit amikor hozzánk került. Visszarettent az érintéstől, megrázkódott, mintha az fájna. Mára már egy picivel bátrabb, a kölykeinek találtunk családot, most Ő jön. Lassan kell nyitni felé, nehogy megijedjen. Egyenlőre nem kell felkapkodni, bizonytalan a helyzettől, még nem élvezi, ha ölbe lehet. Ugyanakkor ha az ember leül az ágyra, előbb-utóbb megjelenik, észrevétlenül feljön, egyre közelebb húzódik és a simogatást is kezdi élvezni. Fél amikor a póráz sétánál megfeszül, valószínűleg a megkötésre, béklyóra emlékezteti, amiből nincs szabadulás. Egy-egy ilyen félős kutyusnál csodálattal figyeljük, hogy honnan hová képes jutni, mennyi mindent kell leküzdenie, hogy átadhassa magát a szeretetnek. Borzalmas lehet, ha vágysz egy jó dologra, meg is kapnád, de félsz azt fogadni.

Tehát nem lehet őt még felkapkodni, „erőszakosan” szeretni, csak finoman, ahogy azt Ő is teszi.

Bettike csodás kis lény. Küzd a félelmei ellen. Nagyon-nagyon megérdemli, hogy megszabadítsuk tőle. Egy nagy szívvel megáldott, türelmes, önzetlen gazdi mellett ez sikerülni fog.