2009. évi közhasznúsági jelentés

Induló vagyon	2.795 ezer HUF
Összes bevétel	13.810 ezer HUF
Összes kiadás	12.513 ezer HUF
2009. évi záró	4.092 ezer HUF
.
BEVÉTELEK
.
Adományok, támogatások ebből céltámogatás: 3.000 ezer HUF	6.931 ezer HUF
– SZJA 1%	6.872 ezer HUF
– Bankkamat	7 ezer HUF
.
KIADÁSOK
.
– Állatorvosi kezelések	6.704 ezer HUF
– Állateledel, segédanyag	1.437 ezer HUF
– Tárgyi eszközök (gépkocsi, kennel)	3.370 ezer HUF
.
– Hirdetési költség	406 ezer HUF
– Igénybevett szolgáltatás	64 ezer HUF
– Könyvelési munkadíj	163 ezer HUF
– Gépkocsi kötelező biztosítása	156 ezer HUF
– Bankköltség	73 ezer HUF
– Javítás, karbantartási ktg.	109 ezer HUF
– Egyéb	31 ezer HUF

– Az Alapítvány költségvetési támogatásban nem részesült.
– Az Alapítvány célszerinti juttatásban senkit sem részesített.
– Az Alapítvány hivatalos szervezettől támogatást nem kapott.
– Az Alapítvány vezető tisztviselői, valamint munkatársai juttatásban nem részültek, feladataikat társadalmi munkában, ellenszolgáltatás nélkül végzik.

Mivel a 2007-ben 100 ezer Ft-ért vásárolt autónk tönkrement, az állatok biztonságos szállítása lehetetlenné vált számunkra, egy cég céltámogatással hozzá juttatott egy új szállításra alkalmas, két üléses autóhoz. Egy másik cégtől pedig kaptunk egy egyszeri 1 millió Ft-os támogatást. Mindkettő nagy segítség volt számunkra.

A 2009-es év minden szempontból a legrosszabb volt működésünk kezdete óta. Sajnos több ideiglenes befogadónk nem tudja tovább vállalni a kutyák gondozását, sokkal több munkával, jóval kevesebb kutyát adtunk örökbe, mint a korábbi években, viszont sokkal több kutyát, cicát találtunk kidobva, leadva, mint bármikor. Talán némi javulás látszik a kölykök esetében, mert nem találtunk annyi (dobozban, bevásárló szatyorban kitett ) kölyköt a közvetlen környezetünkben, mint az előző években. Szeretnénk remélni, hogy ennek az ivartalanítási akciók meghirdetése az oka, ill. a kevesebb örökbefogadásnak pedig az, hogy felelőssebben döntenek egy-egy állat befogadásáról az emberek és ha ez így van, akkor ez mindenképpen pozitívum. Ami viszont nagy gond, hogy sok gazda kéri segítségünket, mert nem tudja ellátni megfelelően a korábban utcáról befogadott, vagy vállalt kutyákat, cicákat. Ilyenkor igyekszünk segíteni, hiszen önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, sok a munkanélküli közöttük és nem tudják az állattartás költségeit egyedül viselni. Ugyanakkor szeretik az állatokat, kedvenceik nagy része nem is fiatal, így inkább besegítünk a tartásba.

Bár nem szeretjük csak számokkal bizonyítani munkánkat, de természetesen ez is egy mutató, de hangsúlyozzuk, hogy nem az egyetlen.

2009-ben 117 állatot gondoztunk, 97 kutyát és 20 macskát. Ebből örökbe adtunk 68 kutyát és 11 cicát. Mindegyik kutya oltva, chipezve, ivartalanítva került új gazdájához, ill. a kölykök ivartalanítási kötelezettséggel. Továbbra is körültekintően járunk el a gazda választásnál, mert minden kutyának a megfelelő gazdát kell megtalálnunk,azt, akinek az életvitelébe beilleszthető az adott kutya. Nem célunk a minden áron való örökbeadás, hanem szeretnénk az állatok sorsát életük végéig megoldani.

2009-ben is, mint minden évben, megrendeztük az örökbe adott kutyáink találkozóját, amin szép számmal jelentek meg az örökbefogadók és kutyáik. Ez a program nem csak egy hasznosan együtt töltött pár óra, hanem nekünk visszajelzés arról is, hogy jól választottuk meg a gazdákat.

A tapasztalatunk az, hogy új kutyás szinte alig jelentkezett örökbe fogadásra. Akik érdeklődtek, ők inkább elhalálozott kutyájuk helyett kerestek másikat ill. még relatív kapósak a kölykök, de ott az érdeklődőket nagyon meg kell szűrni, mert az első benyomás egy pici szőrmókról sokszor nem hagyja reálisan végiggondolni a családnak a lehetőségeiket és a kutyatartással járó kötelezettségeiket. A gyerekek azonnal vinnék és ilyenkor azt tartjuk feladatunknak, ha figyelmeztetjük a családot, gondolják meg, hogy 10-15 évre el tudják-e kötelezni magukat a látott kutyának, ne a pillanatnyi fellángolás alapján döntsenek.

Folyamatosan mentünk kutyákat a gyepmesteri telepekről, altatás elől. Sajnos közülük nem egy hosszú hónapok után sem kerül gazdához, hiszen oltatni, ivartalaníttatni kell őket, és ami keményebb, szocializálni. A kutyák nagy része testileg-lelkileg sérült, komplett rehabilitáció szükséges náluk.

2009-ben ideiglenesen egy tanyán kaptunk egy kis helyet, így oda építettünk fel kenneleket, a kutyák nagy részét itt tartjuk, de természetesen vannak az önkénteseknél, ideigleneseknél is.

Nagyon sok kevésbé látványos feladatunk is van, ami egyik napról a másikra nem hoz eredményt, de még egyik évről a másikra sem biztos. Szeretnénk elérni a mentett kutyusok napi gondozása mellett azt is, hogy minél előbb eljöjjön az az idő, amikor csak az tart majd kutyát, aki valóban gondosan, felelősen tartja és tesz is azért, hogy kutyatartásával ne zavarja környezetét. Ma Magyarországon becslések szerint közel 3 millió kutya él, ami nagyon sok, ebből közel 1 millió gazdátlan (utcán, gyepmesteri telepeken, menhelyeken, állatbegyűjtőknél tengeti életét), ez a helyzet tarthatatlan, ez nem jó sem kutyát szerető embernek, sem annak, aki nem kedveli őket. Egyre nagyobb igény merül fel arra, hogy az állam is vállaljon szerepet a helyzet kezelésében, és itt nem egyértelműen pénzt kell az ügybe fektetni, hanem átcsoportosítani. Meg kellene szűntetni, hogy a kutya begyűjtés a sintérek számára ilyen nagy üzlet legyen. Kevés ráfordítással nagyot lehet aratni ma is és ezt minden adófizető állampolgár finanszírozza, néha tartásuk a telepeken egészen az állatkínzásig fajul.

Napi elfoglaltságunk közé tartozik az is, hogy környezetünkben ahol nem gondos gazdaként tartanak kutyát (melyet az Állatvédelmi Törvény előír), figyelmeztetjük a gazdákat, legyen fedél a kutya feje felett, víz előtte, etesse napi rendszerességgel, mert sokszor még erre is figyelmeztetni kell egyeseket és sokan nem tudják a láncontartás hátrányait, csak ott tartanak, hogy a kutyának láncon a helye.

Összességében elmondhatjuk, hogy az örökbeadásokon kívül ez évi munkánkkal is hozzájárultunk az állattartási kultúra szélesebb körben való terjesztéséhez, az állatokkal való megfelelő bánásmód elterjedéséhez és ezzel talán tettük azért is, hogy kedvenceinkre biztonságosabb, szeretetteljesebb gazdás évek várjanak.

Biatorbágy, 2010.május 29.

Répás Viktor
Elnök