Mivel a segítségre szoruló kutyák száma évről évre drasztikusan nő, 2006-ban is igyekeztünk a lehetőségeinkhez képest a legtöbb állaton segíteni. Sajnos az elhelyezésük egyre nagyobb problémát jelent, mivel menhelyünk még mindig nincs, az ideiglenes befogadók száma véges, a nyaralótelkeken eddig felépített kennelek nagy részét le kellett bontanunk, mert ezeket a területeket kezdik belterületté átsorolni és korlátozzák a tartható kutyák számát, ami ránk, állatvédőkre ugyanúgy vonatkozik, mint bármely más magánemberre. Sok kutyát helyezünk el panzióban, aminek a költségei tetemesek, még kedvezményes áron is. Ezeket a költségeket az idei évben a munkatársak állták a telefon és üzemanyag költségekkel együtt, melyre természetesen nem tudunk berendezkedni. A panzióban elhelyezett kutyákhoz is mi járunk etetni, takarítani, foglalkozni velük, hiszen ezeket a kutyákat szocializálni kell és arra kevés a napi fél órás séta.
A nehézségek ellenére 92 kutyát adtunk örökbe az év folyamán, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy egyre nehezebb felelős gazdát találni, sokkal több a kutya ma Magyarországon, mint amennyi gondos gazda. Jelszavunk talán az is lehetne, azon dolgozunk, hogy azé legyen a kutya, aki megbecsüli. Csak így látjuk biztosítva a gondoskodást egy kutya életen át. Sajnos a közel három éves működésünk során van egy pár „örökös tagsággal” dicsekedhető kutyánk, akik valamilyen oknál fogva évek óta nem kellettek senkinek, ők vagy nem szépek, vagy kissé problémásak és Magyarországon még nem tudatosult a leendő gazdáknál, hogy valójában egy kutya megmentéséért, beilleszkedéséért, az előélete feledtetéséért a gazdának is dolgoznia kell türelmesen.
Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő gazda kiválasztását, a környezettanulmányt a kutya új otthonában, az örökbeadott kutya életének további figyelemmel kísérését. Mindent megteszünk, hogy még egyszer ne jussanak ezek a kutyák az utcára, ne váljanak ismét árvákká.

2006. decemberében ismét széleskörű kampányba kezdtünk, hogy támogatókat találjunk a 2007-es év költségeihez, valamint tartalékot képezzünk egy állat-otthon felépítéséhez, mivel a „városiasodás” miatt a környezetünkben az ideiglenes befogadók állandó zaklatásoknak vannak kitéve a szomszédok által és nyilván ez hosszú távon nem tartható fenn, valamint a panzióztatás sem a költségek miatt. Reméljük majd az 1%-ból befolyt összeggel együtt egy állat-otthont végre sikerül felépíteni. A megfelelő terület nagyon fontos lenne, mert ha az megvan, akkor sok mindent összefogással, társadalmi munkában is fel lehetne építeni.
A kóbor macska helyzet még kilátástalanabb, nehéz őket megfogni és jóval kevesebb az érdeklődő, aki cicát fogadna be. Sajnos így sokszor arra kényszerülünk, hogy ivartalanítva visszaengedjük a macskát az addig birtokolt területére, legalább nem szaporodik. Természetesen ez csak hosszútávon érezteti hatását. 2006-ban 22 cicát adtunk örökbe és összesen 41-et műttettünk meg.
Sajnos az eredmények nem tükrözik azt a rendkívül fáradságos, önfeláldozó munkát, amit munkatársaink végeznek, de reméljük a lakosságtól egyre több segítséget kapunk, ami nem mondható el a hatóságoktól.
A jövőben célként tűztük ki, hogy harcolunk a kötelező chipezés bevezetéséért (ezáltal minden kutya azonosítható lenne), az ivartalanítás sokkal szélesebb körű elterjedéséért a lakosság körében, az állatvédelmi törvény betartatásáért és a szankciók alkalmazásáért valamint a gyepmesteri telepek „látogathatóságáért”, ellenőrzéséért, a telepek működési költségeibe való betekintéséért, mert elborzasztó tapasztalataink vannak ezen vállalkozásokkal kapcsolatban.
Tehát feladatunk van bőven és ehhez minden segítő kézre szükségük van!